* úgy utazott a kocsiban hátul, hogy lógatta a fejét lefelé

* mindig vakaródzott a lépcső alján, mielőtt feljött volna rajta

* amikor csak alkalma volt rá, bemutatott egy "jóga pózt"  

* a gyógytesin csak a csontos tányérból volt hajlandó inni. 

Jártunk szagórákra. Nagyon élvezte. 

Először még egy kicsit visszahúzódó volt, de később már rohant üdvözölni a többieket. 

Ügyesen keresgélt, élvezte a játékot, bár időnként az elejtett jutifalik elvitték az orrát más irányba.

A feladat előtt feltakarította a pályát, az meg kellett várni, különben nem volt hajlandó semmit csinálni.

A végén nagyon ügyesen kiválasztotta 4 doboz közül a szagosat. 

Búcsút kellett vennem Olivértől.

Most májusban lett volna 16 éve, hogy elhoztam a menhelyről. 

Március végén elkezdett fosni, hol evett, hol nem evett. Ment a bolus, quamatel és minden. 

Hol a májat ette, másnap már nem ette, akkor csak a csirkét ette, akkor azt kapta. De már semmi nem hasznosult, minden kijött belőle.6 kg-ról lefogyott 5 kg-ra egy-két hét alatt. 

Az utolsó napig jó kedvű volt, bár láthatólag megviselte Pimpő hiánya.

Sétálgattunk az ő tempójában, már a végén csak az utca végéig, mert már a háztömb is sok volt neki. 

Április 3-án elkezdett lihegni, remegni, forró lett az orra, eljött az idő, hogy elhagyja a földi létet.

El kellett engedni. 

A lenti képet valamelyik nap találtam a neten és az Olivérnek raktam félre. Tudom, hülyén hangzik. De így volt. Nem gondoltam volna, hogy pár nappal később aktuális lesz a kép, de nem Olivérnek, hanem Pipacsnak. Szombat reggel megint elkezdett visítani, ugyanúgy, mint tavaly és tavalyelőtt. És gazdája meghozta a döntést. Elkísértük, és ott voltunk vele végig. Végig simagattam a meleg pocakját.   

Hála a csodaűrhajóskajának, visszahízott egy fél kilót. Igazán nem lehet rajta látni, csak egy kicsit tömörebb lett. Jól van, keveset sétál már, de napi egy-két perc játék még belefér. 

 Mostanában sokszor nincs jól, visszajáró hasmenése van. A kaját már nem hasznosítja, nagyon lefogyott. Míg tavaly októberben 6,0 kg volt, tegnap már csak 5,2 kg hámmal együtt.Mióta a sült/főtt májat bevezettem, azóta viszonylag rendszeresen és rendesen evett és rendesen, időnként sokat ivott. Ki tudtuk alakítani azt a rendet, hogy ne legyen éjszaka bepisilés, és nagyjából működött az élet vele. Ennek ellenére sem hízott, csak fogyott. Szombaton viszont megint kitett magáért. Isteni volt. Lelkileg nem tudtam megtenni, hogy elvigyem az utolsó útjára, pedig az ott látottak alapján, reális döntés lett volna. Csütörtökön ismét orvosnál voltunk, a szokásos: a) verzió: fáj a háta. Gyógyszer, injekció stb... Pénteken rendeződni látszott, evett, működött. Majdan eljött a szombat. Nem evett, nem ivott, csak feküdt a helyén és ha felvettem, felemeltem, lógott keze-lába. Nem állt meg a lábain, rogyadozott. Hát lesz, ami lesz, várjuk meg a holnapot. Reggel felébredt, megrázta magát, kiment enni és inni, és számára rendben volt a világ. Tegnap elvittük Pipacsot gyógytorna-játékórára, de álmomban sem gondoltam, hogy ezek után kiveri a hisztit, hogy ő miért nem lehet a pályán ??? Teljes érdeklődéssel botorkált a pályán s ette a falatokat. Kaptunk a dokitól egy "űrhajós" kaját, valami barna pasztát, csak úgy eszi kanálból. Ki is nyalja utána. Most úgy néz ki, nyertünk egy kis időt még vele. 

Kb. 3 óra hosszat macskatulajdonos voltam. 

A szomszédban elkezdett egy kismacska nagyon nyávogni és nyávogott 4 órán keresztül, s mindezt augusztus közepén a legnagyobb forróságban. Hallgattuk, hallgattuk és hallgattuk, majd átmentünk a szomszédba és megtaláltuk. Nagyon kicsike volt még, a szeme kék, kb. 3 hetes lehetett. Ült a palák alatt kétségbeesetten. Nem tudjuk, hogy került oda, nem ott született. Egyedül volt. Tiszta volt, rendes, egészséges és nem volt sovány. Valószínűleg az anyja valamiért odatette, oda menekítette. Elhoztuk, megetettük vizes májkrémmel. Még olyan pici volt, hogy szopott. A Mandula nevet kapta. Aztán bevittük a menhelyre. 

15 éve hoztam el a menhelyről. 

Jól van, időnként nagyon aktív, időnként csak totyorog és néz maga elé meredten. Minden nap már egy ajándék. Minden nap úgy kelek fel, hogy vajon szuszog-e még? 

Írtam a menhelynek is, bejelentkeztünk, s ekkor találtam a menhely oldalán ezt a képet. Ez egy 2009-es kép róla, az első tele nálam.  

Pimpőnek megint fáj valami. Elvittem az orvoshoz, na és ott aztán a váróban kitett magáért. Úgy visított, hogy a vizsgálóból kijövő doki is tudta, ki az a Pipacs! Úgye, ha csinálunk valamit, csináljuk rendesen! Egy hetet töltött az állatkórházban, ment bele az infúzión keresztül a szteroid, és ott csak akkor visított, mikor leszedték róla a tölcsért. Kellett, mivel mindenképpen ki akarta szedni a lábából a kanűlt. Ez azért is volt érdekes, mert mikor a hámból kell kibújtatni vagy bebújtatni, meg sem szólalt. Még az orvosok sem tudják mi a baj. Volt MR, CT és minden, ami létezik, de senki nem tud semmit. Viszont napokig nem evett bent, csak az ápoló párizsis zsemléjére rabolt rá állítólag. Kénytelenek voltak a gazdik napi kétszer bejárni etetni. Végre felhízlaltam 6,2 -re, és most, szegény, nagyon sovány volt, alig volt több 5,6 kg-nál. 

Hazaadták. Egyre kevesebbet visít, de hol a nyaka fáj, hol a bal oldala, hol a lábát emeli, de semmi konkrétum. Kapja a szteroidot minden nap, hörcsögtűvel. :) Már a szeme sem rebben, mikor beleszúrnak a kis seggébe. Mellette megy egy másik gyógyszer is, meg a Milgamma, meg a Béres csepp, meg a főtt husi répával, meg a csirkemáj is. Ezzel veszi be a gyógyszert. Több mint két hete megy a cirkusz, és állítólag ez hosszú távú projekt lesz. Első elméleti határidő majd két hét múlva telik le. Addig elvileg hatnia kell ..... Most kb 6 éves, még 6 év, és szabadulok. 

A legnagyobb meglepetésemre Olivérnek látszólag egyáltalán nem hiányzott Pimpő. Azt hittem bánatos lesz, keresni fogja, de semmi. Amúgy most kiváló állapotban van, aktív, eszik, nagyon jól működik, rohangál a játékokkal. Az elmúlt két hónapot egynapos hasmenéssel úsztuk meg. 

UPDATE: Az idő elteltével egyre nagyobb a gyanú, hogy Pimpő a mindenféle, az elmúlt hónapokban beadott élősködő elleni szerekre lett allergiás. Nem a háta fájt neki, hanem valószínűleg a bőre. Ezért visított mindig, mikor levették róla a gallért. Azóta citromfű/levendula és mittudomén kombóval van minden nap bekenve. :) Illatozik, mint egy virág :) 

Azt hittem, itt a vége. Szörnyű volt. 

Itthon játszott a szőnyegen, dobálta a hosszú farkú labdáját. Egyszer csak elkezdett hányni. Odaugrottam, hogy ne a hosszú szőrű szőnyeget hányja össze,  és abban a pillanatban összeesett, elájult az eb. Mivel ott álltam felette, alányúltam, elkaptam, lógott feje, keze, lába. Azt hittem, hogy meghalt. Nem tudom, milyen az, de ilyennek képzelem el. És ekkor összepisilte magát, folyt rajtam, a lábamon a pisi. Nem tudtam, mit csináljak. Úgy fogtam, hogy nem éreztem, hogy lélegezne, nem éreztem, hogy verne a szíve. Elkezdtem kiabálni vele, Olivér ne-ne-ne, ráztam szerencsétlen ebet. S 3-4 másodperc múlva láttam, hogy megmozdul az orra, elkezd pislogni. Úhh, rohanás az orvoshoz vele. Természetesen csütörtök este negyed kilenc volt. Szerencsére ott találtuk az állatorvost. Egy szegény ebtől vettek épp végső búcsút a gazdái. Nagyon rendesek voltak, ellátták az ebet. Vettek vért, infúzió stb.... És ekkor jött a meglepetés. Olivér olyan vérképet produkált, amitől egy rendes ebnek már rég a másik oldalon kellene lenni.  Volt olyan érték a laborban, ami 50 és 60 helyett 1100-1200 értéket mutattak. Azt nem mondták el, hogy egy ilyen ájulástól elszállhatnak a véreredmények, pl. a máj eredmény is. Ezért Olivér mindenféle májvédő stb gyógyszert is kapott az infúzióval. De azért van, aki gondolkodik a gazdi helyett. Ő G., Pipacs gazdi. Telefonált ide, telefonált oda, mert itt valami nem stimmel. Ment az ultrahangra, ahogy szokták mondani, a korának megfelelő állapotban van. Semmit sem találtak, ami indokolná az ájulást. Nincs daganat, nincs semmi. Másnap elrohantunk egy kimondottan vérlaborba, ott is csináltak egy vérvételet. Ott már ezek az értékek 400 körül mozogtak csak. Természetesen jött a kisgyógyszer, nagygyógyszer, májvédő táp. Ez olyan jól sikerült, hogy harmadnapra Olivér elkezdett fosni, és fosott és fosott és csak fosott 3 napig. Éjjel és nappal. Ismét orvos, infúzió, stb... Olyan rozoga állapotba került, hogy biztos voltam benne, ezt nem éli túl. DE túlélte. Összeszedte magát, és azóta boldog öregúr. Ettől a naptól kezdve úgy érzem, minden nap egy ajándék amit velünk tölt.  

Egyik verőfényes nyári napon, miközben kint tombolt a kánikula, készült az ebéd a konyhában. A szemem sarkából egy finom mozgásra lettem figyelmes. Felpillantva egy nagy cirmos macska jelent meg a konyhaablakban. Felugrott, körbe nézett, majd igazi macska ülésben helyett foglalt az ablakpárkányon. A két kutya a teraszon kerek szemmel figyelte az eseményeket, szerintem köpni-nyelni nem tudtak. Mikor a macska elegánsan távozott a kerten keresztül a szomszéd irányába, még mindig tátott szájjal álltak a teraszon. Hát ennyit a vérmes házőrzőkről. 

Ha egyszer egy üzlet beindul..... Nem nekem, az állatorvosnak.

Rozsdabarna lett a fütyin a szőr. Majd a fütyi környéke, végén a hátsó lábak szőrzete is elkezdtek barna színűvé válni. Mentünk az orvoshoz, azt hittem gomba. De nem, kezdődő hólyag gyulladás. Kisgyógyszer, nagygyógyszer, injekció. S pár nap, a kutya elkezdett fosni mint a vízfolyás. Irány az orvos. Mi lehet vele. Ultrahang, hasa, medencéje ok. De állítólag rossz bőrben van, ezért bekötöttek neki egy infúziót mindenféle roborálóval, gyógyszerrel benne. Az infúzió lement, semmi izgalom. Olivér ült a kispadon rendesen, hagyta, hogy folyjon le a folyadék. Majd a doki egy színes leukoplasttal áttekerte volna a bennhagyott kanült. Olivérnek akkor eshetett le, hogy itt beavatkozás volt, elkezdett visítani, rúgkapálni mint egy malac. Másnap is kellett menni infúzióra. Kutya jól volt, viszont akkor két napja nem evett. Jött a hétvége, tehát irány az állatorvos. Végre felhizlaltam 20 dekát, nem akartam, hogy kárba vesszen az elmúlt idők etetései. A menhelyről 5,70 kg súllyal hoztam ki, a "legjobb" formája 6,50 - 6,70 volt. Az öreg korára lefogyott 5,80-ra. Elfogytak az izmai, lement róla minden, tényleg csak a csontja látszott ki. Akkor jött a roboráló kúra, sikeresen feltornáztuk magunkat 6,30 kg-ra. Ezt nem akartam veszni hagyni. Ismét doki várójában ültünk. A héten már harmadszorra. Elpanaszoltam, hogy nem eszik 3 napja. Ekkor a doki elővette a varázsdobozt, melyben macska falatkák ültek. S lássunk csodát, elröppent az étvágytalanság. :) Most éppen a főtt csirkemell van mangós nedves táppal szárazzal vegyítve. Ezt most eszi rendesen.   

Nem tudom, pontosan mikor is lehet 15 éves, de az elmúlt hónapokban nagyon megöregedett. Eleinte csak a "demencia" kezdeti jeleit mutatta, ami néha vicces volt, jót szórakoztam rajta.

Aztán történt egy rossz ugrás, egy rossz mozdulat, és beállt a háta. Összegörnyedt, fájt neki. Irány az orvos, irány a gyógytorna. Hamar javult, pár nap alatt rendeződött a hátfájása. Kapott tens kezelést is. Ezt most már igazán élvezi. Biztos, jól esik a hátának és élvezi, hogy vele van foglalkozva. Visszatért a jókedve, főleg a telken nagyon aktív. Időnként rohangál még a játékokkal. A meleget nagyon nehezen viseli, már csak a főtérig megy el, visszafelé csak totyog, időnként csoszog. A hátfájással egyidőben volt egy fosos-hányásos műsor is. Nem lehet, tudni, hogy mitől volt igazán. A gyógyszertől vagy összeszedett valamit. Nagyon ramaty állapotot mutatott, azt hittem, nem marad meg. Most már csak a hátsó lábai bizonytalanok. Néha az egyik nem tartja meg, így korrigálja sokszor a tartását állás vagy menet közben. . 15 év az 15 év. Elmentünk ma tojásért a másik utcába. Odafelé még kocogott szépen mellettem, megszagolva minden fű-fa-virágot, hazafélé azon gondolkodtam, hogy felveszem. Meleg volt, már nem bírta. A múlt héten a hűvösben megtettük a nagy körünket, a melegben már nem megy. 

Időnként lefagy, újra kell indítani. Van, hogy vacsora közben elfelejti, hogy épp eszik. Olyankor felemelem és visszateszem, juhéjjj, itt a vacsora! felkiáltással, s folytatja boldogan, rácsodálkozva. Van, hogy a falat bámulja. A játékban még aktívan részt vesz. Van keresgélős játék, falatokkal. Dühödten tudja az orrával böködni, majd a mancsával kaparja. Egész nap érdeklődve mászkál a kertben, nézelődik, s kitudjamit összeeszik. Este már fél 9-kor megy aludni, úgy kell az esti pisire felébreszteni. Igazán el sem tudom hinni, hogy megöregedett. Nagyon hamar elszállt ez a 15 év. 

Az öregedésben az a legrosszabb, hogy az ember kifogy az ötletekből - írta Fredrik Backman egy könyvében.

Nem úgy, mint Olivér. A vacsoránál új rituálé alakult ki. Megeszi a felét, s távozik. Visszateszem a tál elé, fejét a tálba, s mint aki most fedezte fel a vacsorát, ismét eszik. Általában három alkalommal tűnik el a vacsora a tálból. 

A nagy szerelem Mazsola elment egy hét alatt. Nehezen kelt fel, mindenki azt hitte, fájnak a hátsó lábai. Még gyógyszert is írt fel neki az orvos oltáskor. Talán, ha akkor rendesen megvizsgálta volna, még most is élne. Elkezdett nem enni, s pillanatok alatt leromlott az állapota. Kiderült, méhgyulladása van. Megpróbálták megmenteni, jött hozzá az orvos minden nap, de már ez sem segített. Már nem evett napok óta semmit. Aztán elkezdett vért hányni, és el kellett altatni. Az utolsó emlékem róla, hogy kiszáll a kocsiból, behúzott farokkal vezeti a gazdája be a kertbe. Mire legközelebb mentünk, már csak egy friss hant volt. Kapott tőlünk egy kék krizantémot. Nem tudom, Olivér tudja-e vagy sem. Vagy a kutyák hogyan kezelik ezt. De az biztos, hogy Olivér megállt a kapu előtt 10 m -re, lemerevedett, beleszagolt a levegőbe, s nem rohant be a kerítéshez, hol Mazsola mindig feküdt. 

Gyógytesire járunk, az ötletet Pipacs kutya betegsége adta. Ez igazán egy játékóra. Van mikor jobban, van mikor kevésbé köti le Olivért a játék. De a mai napon rettenetesen jó formában volt. Előbb értünk oda, s ott állt farkcsóválva az ajtóban és pislogott befelé. Néha felnézett a kilincsre, vajon mikor engedik már be. Otthon is szoktunk gyakorolni mindenféle gyakorlatokat csinálunk sok-sok jutifalattal. Ez az eb, aki régen nem volt lekenyerezhető a falatkákkal, öreg korára zabás lett. Csak úgy pörög a falatkákért. Ha már elkezdi unni a feladatokat, bedobja a joga pózt. Nagy játékos az öreg úr.  

A lányok elmentek.

Olivér állt a bejárati ajtóban boldogtalanul és nézte az ajtót percekig. Előbb még itt voltak, elmentek, vajon hova lettek, és ő miért is maradt itt???? 

Már megint beteg. Idén még minden hónap első hetében orvoshoz mentünk. Egyszer volt lumbágó, a többi mind fosás-hányás, fene tudja mi. Éjjel kezdődött, hajnali három órakor elkezdett járkálni, majd halk nyüszögés. Menni kellett.  Sugárban fosott lent. Előző nap jöttünk meg vidékről. Reggel orvos, nem tudják mi baja. Szerintem megint összeevett mindenféle bogarat a kertben. Fehérje túltengése lehet. Mivel visszatérő probléma, kaki sem mutat ki semmit, legyen egy ultrahang. Azt a büdös nagy cirkuszt, amit levágott az asztalon. Harapott, rúgkapált, sikítozott.... Egy kezdődő hólyaggyulladást találtak nála, semmi egyebet. Így tőzegáfonyát szed minden nap. A szed az költői túlzás, le kell nyomni a torkán. De ha lent van, akkor lent van.