Sok mindent megéltem már Olivérrel. Volt olyan gazdi, aki mikor meglátott minket, simán átment az utca túl oldalára, de volt olyan, aki megkérdezte: Ő Olivér? Aha, akkor egy kis türelmet. És megfordulva otthagyott minket. De az übercuki tegnap történt. Találkoztunk egy gazdival, akinek fehér színű habos-babos kutyája lemaradt tőle egy jó 10 méterre. Szokásos udvarias érdeklődés, miközben a kutyus, hívjuk Fluffy-nak, igyekezett beérni a gazdit. Majd megállt és felmérte a terepet. Ahhoz, hogy a gazdijához eljusson, el kellett volna mennie mellettünk, mert mi pont közte és a gazdája között félúton foglaltunk helyet. Úgy gondolta, ezt nem kockáztatja meg, így bebújt a játszótér kerítésén, átfutott a játszótéren, majd kibújt a gazdája lábánál. Olivér kerekre nyílt szemekkel nézte az esetet. Nem, szó sincs arról, hogy terrorizálnánk a környezetünket, vagy utálnánk a fehér, habos-babos-kötött-horgolt ebeket.