Bumburnyák úr öregszik.

Néha nem tudom eldönteni, hogy süket vagy csak neveletlen. Néha olyan, mintha lefagyott volna. Megrázza magát és újraindul. 

De azért még a régi. Tavaly a mezőn meglátott egy mezei nyulat futni. Átgázolt a villanypásztoron, és eliramodott a nyúl után. De hát a nyúl az nyúl, Bumburnyák úr meg már megöregedett, így félúton feladta a küzdelmet. Elfáradt, nem tudott tovább futni, boldogan vagy boldogtalanul – ez nem derült  ki - visszaügetett.

Egyik este a sötétben meglépett a nyitott kapun keresztül. Csak a hangjára lettünk figyelmesek, valahonnan a távolból. Igen, valahol a távolban ordítozott.  Csak a kutyák istene mentette meg a sakáltól. A sakáltól, aki az utca végében többször feltűnt. Igy darabig csak mindig „valaki látta”, de aztán én is láttam. Ott ült az utca végében az erdő aljában és gyönyörű volt. Láttam a kölkét is. Belevaló kis jószág volt. De azért mégis csak egy arany sakál, aki nem kedvelné Olivért közelről.

Egyik nap a disznóól tetején álldogált. Azt hittem, leszokott róla. Régóta nem csinálta. Ezért dupla védelmi intézkedéseket kellett kialakítani, hogy ne szökdécseljen fel bármi után. Ha a túloldalon leesik, szanaszét töri magát jobb esetben. Rosszabb esetben végleg ott marad.

Természetesen nem ekkora arc az állatorvosnál. Az orvosokat simán megharapja. A körömvágásnál olyan hisztit levág, hogy a váróban elkerekedett szemekkel hallgatták, vajh mi történik. Semmi, csak körömvágás.

Fogászati kezelés altatásban. Kiadja az asszisztens az altató beadása után, pár perc és elalszik. Majdnem. Elkezdett rángatózni, majd a következő másodpercben eldobta magát. Én azt hittem, megmurdált az eb. Rohantam be a rendelőbe, jézus mária, mi történt. De semmi, békésen aludt, szuszogott nagyokat.

Aztán váratlan eseményeknél kijön belőle a régi énje. Pipaccsal sétáltak, mikor a sarki kávézó terasza alatt felfedezték a patkányt. Sikítozva rohangáltak körbe-körbe, a teraszról próbálták elérni, de csak a padozat alatt látták/érezték az állatot. Egyszer csak a szél egy barna nagyobb falevelet fújt ki a padozat alól. Ezek mind a ketten egyszerre vetődtek rá a levélre. Azt gondolták, kifutott. Ki is futott két másodperc múlva, de az ellenkező irányban. De ezt már csak én láttam. Kövér seggű világos szürke patkány volt hosszú farokkal.

Pipacs szereti Olivért. Mindig elolvadok tőle. Végtelenül kedves. Rohantak valahova, Olivér lemaradt, Pipacs visszafordult, mintha azt kérdezte volna: Olivér jössz? Bevárta, s rohantak együtt tovább.