Itt volt ma Böbe és elvitte a menhelynek gyűjtött holmikat.

Eszembe jutott az a nap, május 22-e, mikor elmentünk Olivérért a menhelyre és elhoztuk. Ezért jöttek?? És a srác, kiemelte a tömegből, s mint egy vekni kegyeret a kezembe adta. Fogtam, szorítottam, boldog voltam. Igazán csak most tudom, hogy mennyire. Ült a kocsiban az ölemben, s mint aki mindig is ott ült, nézelődött. Ő már akkor tudta, amit én még nem, hogy kiválasztott engem, s mindig is ott fog ülni az ölembe az első ülésen.