Naná, hogy elrontottam. Mindent lehet, amit a Marcipánnak nem lehetett. Olyan rövid az élet és olyan rövid ideig rosszcsont ebek, hogy elkényesztettem rendesen.

Nem alszik az ágyon éjszaka, de amint reggel csörög az óra megjelenik mellettem.

Megvan a maga rituáléja. Elöször összgömbölyödik a derekamnál, hasamnál, aztán mikor megsimogatom, hanyatt vágja magát, négy lába négyfelé..... és hasvakarás és "na egy kicsit az oldalamat is", és "jaj, már felkelünk? Hát még ott nem is vakartad meg...."

S kezdődik a hancur. Zokni lehúzás a lábamról, láb keresés a paplan alatt, az ágytakaróból kiálló szálak, csomók kihúzigálása. 

Igazi belevaló kölyök kutya. Pedig már lassan két év körül lesz. Pontosan nem tudni, csak azt, hogy mikor hozzám került már rendes fogai voltak, tehát elmúlt már 7-8 hónapos. Az orvos is azt mondtak, kb 1 éves lehet. Május 22-én került hozzám, így nálam akkor lesz két éves.

Fotelban vagy hintaszékben csak úgy lehet ülni, ha bent ül vagy fekszik az ölemben. Ráteszem a könyvet ha olvasok, s így ülünk órákon keresztül. Helyből állva átugrik a hintaszék vagy a fotel karfáján s landol az ember ölében.  

Megkapta a sonkából kifőtt csontot. Elég érthetetlenül nézett rám. Mint mindig, amiror főtt kajával kínáljuk. Azt is falatonként kostoltatjuk meg vele, hátha.... De a csontot csak nézte, nézte, s nem tudta elképzelni, mit is lehet egy ilyennel csinálni. Aztán falatonként rákapott, majd majdnem befalta az egészet. Nagyon rendes kutya, bármit bármikor elvehetek tőle. Na ez az előzővel nem így volt. De tőle igen. Csodálkoztam is rajta, hiszen menhelyről jött, ott gondolom az életbe maradáshoz a kajáért akár küzdeni is kellett. De valahogy mindig azt érzem rajta, hogy jó gazdi, ha neked nem kell, akkor jó lesz nekem is. Mindig megvárja, hogy én akarom-e azt a kaját, s ha megbizonyosodott róla, h nekem nem kell, akkor nyúl csak hozzá. Nem irigy, nem haspók. Mikor Luna kutya nálunk vacsorázott, akkor sem mutatta jelét féltékenykedésnek, irigységnek.