Az életemet végigkisérték idáig a kutyák. 14 éves korom óta mindig van.

Nagyon akartam. Évekig könyörögtem érte, aztán egy nap piros nylon madzzagon megérkezett. Fekete volt, göndör szőre és apró pici rózsaszín nyelve. S az enyém volt.

Nagyon jó fej, egészséges kutya volt, s egy igazi szerelem. Mindenben benne volt, jó kedvű, energikus, társasági kutya volt. S szinte sose volt beteg.

Egyszer történt vele valami, becsípődőtt a háta, de emlékszem, a fiúk este még elvitték a kórházba. Már nem emlékszem hogy volt. Évekkel később cukormentes cukorbaja lett.  Még öt évig élt, aztán egy reggelre elaludt. 15 éves volt.

Gödön a kertbe temették el a fiúk. Nem tudom, hol. Sosem akartam tudni. Utolsó napokban is vidám volt, üldözte a lányokat még, bár már csont és bőr volt.