Sokszor egész nap ezt látni belőle. Fekszik a bejárati ajtóban a tűző napon s alszik. Aztán eljön az este és felébred. Akkor mennek a nagy labdázások. De már fele annyit sem bír, mint régen. Néha csak ül és meredten néz valamit. Ilyenkor sokszor meg kell rázni, "újra indítani", mintha lefagyott volna. De azért van, amikor hozza a régi formáját. Ilyenek a macskák. A fekete macskák. Egyszer a sportpályán látott meg egy fekete macskát. A Csabi nagy fekete macskáját, aki a Zeuz nevű rottweileren szocializálódott. Mind a kettő rohant, ahogy csak bírtak. A kicsi pár méter után az első szóra visszafutott, ahogy egy rendes kislányhoz illik. Viszont Olivér eltűnt a kis susnyásban a macska után. Nem tudni, mi történt közöttük, de Olivér épen, egyben s rettentő boldogan érkezett vissza egy kis idő múlva.  

Néhány nappal később, fent a hegyen. A háziak cirmos macskája fogadott minket. Olivér upssz ki a kocsiból, s utána. A macska egy pillanatig azt hitte, nem lát jól, ezért csak lassan szökdécselt, s mikor Olivér nyelvét érezte a segge tájékán, akkor komolyra vette, elrohant a farakások közé. Onnan szemlélte a tovább eseményeket.