Kaptam egy új játékot. Pipacsnak hívják. 4 kg és nagyon kicsi. Konkrétan a hasam alatt elfér. És át is megy alattam. Simán.Ugra-bugrál, ugat, mint egy óvodás. Szörnyű. Oda a nyugalmam.Hófehér tűéles fogacskái vannak. Amúgy nagyon cuki. Bár a szeme sem áll jól. Állítólag az út szélén bandukolt a szerencsétlen. El tudom képzelni, milyen lehetett ilyen picikének az út mentén szedni a lábacskáit rémülten sok-sok métereken keresztül. Állítólag valaki begyűjtötte és leadta a menhelyre. Na onnan jött. Ivartalanították, most kilóg a hasából néhány varrat. Állandóan éhes. Ma kirándulni voltunk együtt. Ugrabugrált a vízben, majd rájött, hogy egyszerűbb, ha én kihozom a botot, majd elveszi tőlem. Lóf@szt. Majd rendre tanítom a kis hebrencset. Hazafelé a kocsiban úgy gondolta, hogy kiváló párna vagyok. Rám feküdt és elaludt. Ilyenkor mit tehet egy jólnevelt eb. Hát hagyja. Én nem csak jólnevelt vagyok, de még egy úri ember is. Tehát csöndben, mozdulatlanul feküdtem, nehogy felébredjen.