Basszus, hogy mi történt. Frászt hoztam mindenkire. :-) Reggeli sétánál talán rosszul léptem, egy éles fájdalom a jobb hátsó lábamban. Felkaptam a lábam és összerogytam sikítva. Gazdi felkapott, hazarohant velem, és volt pánik. Na azért ezt nem akartam. De lefektetett a földre és masszírozta a hátam, lábam... Na az isteni volt. Rögtön meg is gyógyultam. Persze egész nap ment a para. Kell -e engem orvoshoz vinni délután, vagy nem kell. Hát nem kellett. Délutánra én már jól voltam. Még egy két napig nem terheltem rendesen, de nem volt már semmi gond vele. Még jó, hogy nem vittek el az orvoshoz. Már csak az kellett volna. Viszont gazdi azt fontolgatja, hogy abba hagyja velem ezért az ugrabugrát. Nem is lenne baj. Szerintem sokkal jobb labda után rohangálni, meg azokat a nagy színeseket terelgetni, mint agilityzni. Szerintem. De gazdi szereti azt csinálni. Ha nagyon kedves akarok vele lenni, akkor futok vele rendesen. De ha nem, akkor nem. Tegnap is ott kellett volna ugrálnom, mikor a székünkön ott csücsült a labdám. Le is futottam a pályáról, de nem kaptam meg. Kétszer is bepróbálkoztam, de akkor sem kaptam meg. Ráadásul azzal szívatnak, hogy megmutatják a labdám, majd ugrálni kell, s végén kapom csak meg. Aztán elveszik, és kezdődik előröl. Már nagyon unom ezt. Miért nem lehet engem hagyni csak úgy. Labdát rágni nyugalomban.