Nem tudom, hogy mikor kezdődhetett, de ma tűnt fel a hiszti. Itthon akartam hagyni, bezártam az ajtót, s a lépcsőn lefelé menet, hallottam a vonyítást, ugatást. Visszamentem, leteremtettem, s folytatta tovább. Harmadik visszamenetel után bezártam a szobába. Utólag láttam, hogy lekaparta az ajtó félfát. De csak azért néztem, meg, mert este le akartam ugrani a kocsihoz, s ajtót bezárva hallottam, hogy kaparja az ajtót belülről. Na visszaléptem, s leordítottam a fejét. Úgy látszik hozzászokott ahhoz, hogy folyton velem van, vagy az anyu napközizteti. Az elmúlt négy hónapban szinte alig volt egyedül. Épp ideje ezen változtatni...