Üresek lettek a hétköznapok. Jött a séta idő, lementem sétálni mostmár nélküle, egyedül.

Anyu is nehezen viselte hiányát. Aztán a "Ő" eldöntötte, kutya kell. Méghozzá Marcipán kicsibe. Jaj csak azt ne! Örökbe fogadás, menhelyek. Mindenhol nagy kutya vagy baba kutya. Kis lakás - kis kutya. Felnőtt kutya, túl a bepisilésen.

Többször érdekes volt. Hirdetés, telefon, kutyát már elvitték. Menhely, képek, őt szeretnénk, telefon, ó már rég gazdánál van. Internet, menhely, kiválasztás, többszöri telefon, hát nincs is ilyen kutya nálunk......

Aztán egy este net. Olivér néz velem szemben. Az örök mosoly. Szürke, viszonylag rövid szörű, 6 kiló, 1 éves, ivartalanított. Ő az enyém. 

Az első találkozás másnap.Tényleg szürke, vékonyka, nyugodt kutya. Pórázon szépen jött, nem félt az autóktól, érdeklődő volt a világra. Ölembe vettem. Pihe könnyű volt, de volt nagyon sovány. Ahogy az állatorvos mondta 3. Közepesen sovány.

Két nap múlva lementünk érte a menhelyre. Minden ellenkezés nélkül rácsatoltam Marcipán hámját, beült az ölembe a kocsiba és jöttünk haza. Nézelődött, nem volt ideges, nem volt izgatott, nem hányt, csak ült és nézelődött. És én boldog voltam.

Lakásba megérkezvén bemászott a neki szánt kosarába, mintha mindig abban lakott volna. Talán úgy érezte, hazaérkezett. Egy hétig voltam vele otthon. Orvoshoz vittük, valami múló bőrbetegsége volt, és némi kennelköhögése. Megkapta az oltásokat, gyógyszer, kanalas orvosság, s kezdődtek a hétköznapok.

Nem tudjuk, honnan jött, mi volt a sorsa. Állítólag egy putriból mentették ki három hónappal előtte. De a farkas körmét levetették, betokosodott kék varratokat találtunk a lábában. Számomra ez egyfajta odafigyelésre,törödésre utal. Lehet, hogy jó gazdája volt kiskorába, csak valami történt vele. Talán elszökhetett, vagy a gazdájával történt valami. Nagyon jó nevelt. Nagyon sok mindent tudott, tudta, hogy mit szabad s mit nem. Kezdettől fogva nem jött be a konyhába, fürdőszobába, megállt az ajtóban lábtörtlésre. Nem nyúl semmi olyanhoz, amihez nem szabad. Nem rág szét semmit. Mintha ezt mind megtanították volna neki.  

Otthon egy tündér. Még most sem ugat. Jönnek, hát jönnek. Csöngetnek, hát csöngetnek. Ha Te beengeded őket, akkor nekem jó. Őt ezek a dolgok nem zavarják. 

Eleinte négyszer evett, most is még néha kétszer. Fogalmam sincs, hova lesz ez a sok kaja, mert még most is sovány. Egy sovány típus. Hosszú, izmos lábak. S fut, mint a nyúl.

Meglepő volt számomra, a kajához való viszonya. Ha nem ízlik, nem eszik. Szereti a nedves tápot, azt tésztával, rizzsel vagy akár kenyérrel is megeszi. Száraz tápból már válogatós. Ha nem ízlik, nem eszi meg. Viszont nem ismeri a főtt ételt és csak nagy ritkán hajlandó valami ilyet enni. Nem kunyerál, nem áll az asztalnál, nem könyörög. Sőt ebédelni nem hajlandó, főleg főt ételt nem. Nem központi kérdés a hasa. Ezért nem is tudtam jutalomfalattal nevelni az elején. Odajött, megnézte a virslit, majd tovább állt. Inkább egy labda, mint egy falat. :-)

Szerző: Kishapsi  2010.03.25. 11:22 komment

süti beállítások módosítása