Már több mint fél éve nem voltunk edzésen. Ennek ellenére nagyon ügyes volt. Hibátlanul pörgött a pályán. Nem tudom, hogy neki hiányzik-e. Nekem nagyon. 

A délutáni szundi a kanapén olyan mélyre sikeredett, hogy nem ébredt fel arra, hogy hazaérkeztem....

hogy elment az idő.... talán igaz sem volt........

Megint labdázni járunk. Nagyon ügyes. Már ha akar, és nem harcolja le a labdákat, és rohan el a starttal.

De hát ezért imádom.... 

Ma vettem észre, hogy már előrébb áll a másik fogacskája is. De az első igazi jel, az ma volt. Üldögélt a parkban a fűben és rágcsálta a fűszálakat, mikor egy nagy, csíkos macska kb. 1 méterre a háta mögött peckesen elsétált. Nem is vette észre, nem érezte meg a szagát. Múlt héten a parkban aludtak a kacsák. 3 db üldögélt boldogan a kerítés túl oldalán. Azokat sem vette észre. Csak a sünt. Annak le is ordította a fejét. A középkor érkeztét azon is látom, hogy már nem mindig ébred fel, mikor hazaérkezem. Nem mindig vár az ajtóban. Van, hogy azt látom, akkor mászik ki a helyéről és kezd el nyújtózkodni, mikor belépek az ajtón. A labdázás is hamarabb abbamarad már, mint régebben. Néha már 4-5 nagyobb, erőteljesebb dobás után liheg és lefekszik. Nem tudni pontosan mennyi idős lehet, de a jövő hónapban lesz 7 éve, hogy elhoztam. Tehát a 8. évét tapossa. 

Séta a ligetben az első tavaszi napok egyikén. Olivér futkározik körbe-körbe, élvezte a napot, a zöldet, az új szagokat. A liget tele. Kutyák, emberek, fiatalok, idősek. A rét közepén pár fiatal rögbi labdát dobált egymásnak. S az egyik telibe találta Olivért. A kutya pehely súlya olyan csekély ellenállást tanúsított az erőteljesen röpülő labdának, hogy az ebet csak arrébb nyomta. Csak egy nyekkenés volt. Aztán Olivér beigazodott mögém riadt tekintettel. Azt hittem, minimum a bordái törtek el és belső vérzése van. De semmi. Két perc múlva már robogott tovább, egy labda irányában. 

Egy pincsi-pancsi utóélete

Séta a Hajógyárin tisztán és habosan. Szőre ébenfekete, csillogó és gyönyörű, habosra hajszárítózva. Fenekén a szőr szétáll, dupla akkora, mint valójában.  S egy óvatlan pillanat, mikor egy felénk robogó csordára pillantottunk, Panka hátára dobta magát, s boldogan megfürdött a koszban. Még a füle is koszos volt. Lógtak rajta a falevelek. Néhány jézusom, juj, fúj, fúj, júúújj elhangzása után, megpróbáltuk egy kicsit leporolni, mégse nézzen már úgy ki, mint egy koszfészek. Kár volt. Nem telt el 3 perc, ismét belefetrengett a következő koszba. Hát ennyit Röfiről.   

JA, ÉS ÁLLÍTÓLAG PANKA IS MEG LETT FÜRDETVE. 

Az a gazda, aki rendszeresen jár futtatóba vagy más közösségi helyekre, az tudja, hogy az ebek egy idő után már oda sem szagolnak, úgy unják egymást egy idő után. Hát nálunk is ez a helyzet. Minden nap ugyanazok a kutyák, ugyanazok a gazdák. Semmi izgalom, csak a Buksi, Szotyi vagy Kormi az, már megint. De ez a nap is a szokásos unalomnak indult. Jött Mimi, Heppi, Zsömi és Szotyi is, mind a négyen lányok. Olivér volt az egyedüli legényke, talpon e vidéken. A dög unalom megint.  És ekkor lehozták Fülest, aki éppen tüzelésének utolsó napjaiban volt. Na fellelkesült a csapat, végre történik valami! Olivér úgy gondolta, hogy őt, mint egyedüli hím példányt illeti meg a szuka joga. Ám de a lányok másképpen gondolták. Valami furcsa elgondolás folytán a lányok is igyekeztek a tüzelő szukát birtokba venni. Erre olyan felfordulás támadt, Olivér az összes leányzónak nekiugrott, egyesével próbálta őket a körön kívülre helyezni. A gazdák jót mulattak az eseten, és Olivér pórázra került.

Vagy inkább néha áldozat egy Vileda Virobi személyében. 

Hát azért, mert képes az állatorvosi rendelő várójában elaludni. :-) 

Míg Károly, a nagy és öreg vizsla, látványosan reszketett. 

Míg Panda, a középkorú, szívbeteg bull terrier azt tűzte ki célul, hogy bemászik a székek alá. 

Míg öreg tacskó gazdája sírva babusgatta kedvencét.

Míg az xs méretű yorki lányt fekete szőrmés kapucnis kezeslábasba öltözött, és egy idős, ám de nagyon kövér asszonyság a fekete nylon zsákba csomagolt macska típusú kedvencével távozott,    

addig Röfi békésen aludt.  

Nem lát rendesen. Szinte sehogy sem lát. Nekimegy a falnak éjszaka, de rosszabb pillanatában nappal is. Leesik a lépcsőn, és leesik a járdaszélen is. Az orvos azt mondta, hogy nem tudja mi várható, mit és meddig lát, mikor vakul meg teljesen. Öreg is, vak is és süket is. Minimális kommunikációs lehetőséggel. A lakásban viszonylag biztonsággal mozog, de ha elveszik, akkor elveszik örökre. Múltkor az íróasztal alatt találtam meg, beszorulva. De volt, hogy a gardrób szekrénybe csalinkázott be. Könnycsatorna gyulladása is volt. A kezelés hatására viszont felszabadultabb, jobb kedvűbb lett. Ja, és van magas vérnyomása is. Van, aki azt gondolja, hogy az élet igazságtalan. Most veszti el a látását, mikor végre valaki magához vette, hazavitte és szeretgeti. Öregen, kövéren és majdnem vakon. Pedig, lehet, hogy az élet pont így igazságos. Ki tudja... Viszont azt csak mi tudjuk, hogy isten kötényében volt. Nagy szerencséje volt, mert pont olyan volt, mint egy másik. Egy előző. Egy másik, az örök vadászmezőkön. Fekete, rövid lábú, gülü szemű, idétlen fülekkel. 

Az ő egyszerű világában nem filozofálnak semmiről. Épp horkol hangosan tele hassal a szőnyegen.      

 Kép: http://kepek.4ever.eu/allatok/kutyak/kutya-228856

December 25 éjjel. Az eb hányt. Egyszer. Kétszer. Háromszor. Másnap délben tovább hányt. Véreset. 

Rohanás az állatorvoshoz. Hála isten, nincs semmi baja, csak benyalt valamit nagy valószínűséggel. 

Kapott néhány szurit a popsijába. Némán, szó nélkül tűrte. Aztán még másnap is látványosan nyalogatta a bal hátsó combját. Kapott bogyót és valami pasztát, amit nem volt hajlandó megenni. 

Mert többször egymás után megpróbált átmenni a becsukott üvegajtón...

            RAFINÁLT   RUSNYA   RÜFKE   RÖFI 

Mert megette az Olivér sárga kacsájának a lábát. Utána napokig reszkettem, hogy mi lesz?!!

Mert belehányt a kocsimba. Utálatképpen.

Mert folyamatosan nyalja a szőnyeget éjjel, és húzogatja ki a szálakat belőle.

Mert séta közben húzatja magát teljes súlyával.

Mert összenyálazza a konyhát, előszobát.

Mert kiveszi a fiókomból a szivacslabdát, és megeszi.

Mert a pizzafutár táskájának szellőzőnyílásán keresztül akart bemászni a pizzáért.

És mert, ha úgy gondolja, megharap.

Nem eszik rendesen. Van, mikor egész nap nem eszik semmit. Finnyás is ráadásul. Ha nem ízlik, akkor nem eszik. Csak a húsos, nedvestápos kaját hajlandó megenni. Épp 7 kiló. Mikor kijött a menhelyről, akkor volt 6,70.  

Az eszem megáll tőle.

Fogja és eltolja az üvegajtót. 

Úgy el tudom képzelni, mikor Olivérnek leesett, hogy ezt Ő is meg tudja simán csinálni. 

És a beszélgetést is elképzelem: Mit kapok, ha kinyitom az ajtót, hogy tudjál az ágyon aludni??? 

Semmi nem jelent neki akadályt. Eltolja a nehezékeket. Idáig a szék és a bot bírta, ami a falnak volt támasztva. A hokedli lábai közt próbált átmászni, mert útba volt neki... Ja, és képes lenne beszorulni a konyhapult alá....  

Háziversenyen voltunk. És ügyesek voltunk, és összeszedettek. Jó időt futottunk és szinte hibátlanul mentek az akadályok. Nyugodtan indulhattunk volna A1-ben.

Összetettben is elsők lettünk. 

Aztán jött a tízensok kúszós kúszóverseny. Ahol a vége előtt a harmadik kúszóba nem ment be. Semmi áron nem ment be. Belelépett és kifordult belőle. Végén valaki odaállt a kúszó szájába és így nem tudott kijönni belőle. Nem tudom, ott mi történhetett. Azóta sem volt semmi gond a kúszóval. Mikor egy gazda azt gondolja, hogy ez tutti biztos, nem jelent problémát, na akkor és ott éppen azt jelenti. Hát ettől szép ez az egész játék.  

Nem sok kapcsolata volt idáig gyerekekkel, ez most látszott.

Strandon voltunk, és a gyerekeknek nagyon tetszettek a kutyák. Simi-simi-simi... és egy kis babának elkapta a kezét, később, egy másikat megmorgott. Ezt azért nem gondoltam volna. 

(Pósa Károly rajza)