Egy pincsi-pancsi utóélete

Séta a Hajógyárin tisztán és habosan. Szőre ébenfekete, csillogó és gyönyörű, habosra hajszárítózva. Fenekén a szőr szétáll, dupla akkora, mint valójában.  S egy óvatlan pillanat, mikor egy felénk robogó csordára pillantottunk, Panka hátára dobta magát, s boldogan megfürdött a koszban. Még a füle is koszos volt. Lógtak rajta a falevelek. Néhány jézusom, juj, fúj, fúj, júúújj elhangzása után, megpróbáltuk egy kicsit leporolni, mégse nézzen már úgy ki, mint egy koszfészek. Kár volt. Nem telt el 3 perc, ismét belefetrengett a következő koszba. Hát ennyit Röfiről.