Irány a szabadba! Rég nem látott haverokkal gyalogoltunk egy nagyot. A varacskos szekció dagonyázott a patakban, a finnyások álltak és néztek nagyokat. Meglepően jó volt. Nem tünt el, nem balhézott idegen kutyákkal, semmi rosszalkodás. Kimondottan jó fej volt. Boldogan napozott a fűben, csak a közös virsliosztáskor állt sorban. Ültek egymás mellett félkörben és várták a sorukat. Mintha mindegyik tudta volna, hogy ő is sorra kerül, de a többiek is kapnak...
A mai foglalkozáson mantrailing volt. Olivér volt a legbutább :-) Elbújtam, pánikba esett, Holvagy???Holvagy??? felkiálltásokkal rohant veszettül amerre elindultam. A többi eb rájött, hogy az orrát használva sokkal könnyebben megvan a gazdi. Ez nem. Esze ágában sem volt az orrát használni. Szerintem nem is tudja, hogy van. Kivéve a görény / macska és egyéb illatok esetében. Mivel engem nem talált meg, fogta magát és megpróbált bemenni a nagy bejárati üvegajtón. Az biztos pont volt neki. Mindig azon megyünk be, azt nagyon szereti. Ma is mikor megérkeztünk, boldog csóválással iparkodott volna befelé. Robogott lefelé a lépcsőn, amerre menni szoktunk. Szeret idejárni. És szereti a többieket is. Jól kijön velük. Ma szabad terepen voltunk, kölyök kutyaként hívta játszani az egyik nagy ebet. Tologatták egymást fenékkel boldogan. Szinte vigyorogtak közben. Helyesek voltak. Nem kakaskodik senkivel. Öregszik.
A teremben és a folyóson lévő foglalkozásokat is nagyon bejön neki. Van az a nagy matrac, imád rajta ugrálni, hemperegni. Mint egy idétlen, úgy viselkedik. Futkározik le - föl a matracon, hempereg rajta, s vakkangat boldogan.
Első elmetréningen voltunk. Csoportos ismerkedés keretében, Olivér lerendezte a wippetet, mondván, hogy túl sok a fiú. Nagyon tetszett neki egy kis fekete keverék, aki eléggé hendikeppes volt. Nagyon szépen szót fogadott, fekve maradt, és csinálta amit kellett. A bemutatón is engedelmesen csinálta a trükköket, még az oktató srácot is megkerülte jobbról és balról is. Egyedül a lábam közötti szlalom ment egy kicsit döcögve. De azért az is megvolt.
Panka itt volt, és finom falatok érkeztek virsli formájában.
Olivér kapott elöször, aztán az öregasszony. Minden egyes falat után odafordult Röfihez, és megnézte mi van a szájában.....
Kirándulni voltunk a Tatai tavaknál. Boldogan rágicsáltam egy botot a fűben, mikor tőlem úgy 5 méterre egy jóvágású, piperkőc foxi fiú sétált szépen, rendesen. Pfújjjjj ötlött fel bennem a gondolat, és nosza, ugrottam egyet, s jól beleharaptam. Hát erre jól kikaptam.
Eltén teszteken voltunk.
Mikor meglátta az épület ajtaját, boldogan iparkodott befelé.
Virslikarikåkkal ment a jåték. Kaja be egy virág cserépbe, a másik üresen a földön. Majd råmutattak az egyikre, odarohant, és megtalálta benne a falatot. Pár kör után a másikba tettėk, a måsikra mutattak, és konzekvensen az üreshez rohant, mert elöbb mėg abban volt.
Labdával mås volt a helyzet. Jobban figyelt, s csak egyszer hibåzott. A többi alkalommal mår ahhoz futott oda, ahova kellett.
Labda ketrecbe téve, ügyesen kivette. Viszont mikor bezårodott a ketrec ajtó, lefeküdt elé, s csöndben nyávogott a labdáért. Nem nyúlt a ketrechez. Nem akarta lebontani, kinyitni.
Átlátszó plexi doboz, egyik oldalån nyitott. Falatka ott. Kerül, kivesz, megeszi. Simán többször egymás után. Ugyanez labdával. Harmadiknål már szemből próbál benyúlni a labdáért. Szemből tåmad, utolsó pillanatban kerüli ki az akadályt. A kis türelmetlen.
Szünetekben a folyosón pihentünk. Itt volt letéve egy másik kutya boxa, benne egy zöld tenisz labda. A szünetek alatt feküdt a box elött és csöndes sirdogálással nézte a labdåt.
Jelentkeztünk. :-) Határeset volt, mert nem volt 8 kg, és a 8 éve sem biztos. De mivel ellenállhatatlan, ezért bekerültünk. Remélem, élvezni fogja.
Voltunk állapotfelmérésen, hogy eléggé seniorok vagyunk-e? Fizikális állapota kíváló. Megnézte egy fizikóterapeuta,
és közölte, hogy a kutya kiváló állapotban van fizikálisan. Izületei szinte hibátalnok, csak az egyik hátsó lábánál tart ellen egy kicsit. Teljesen jól nyúlik, tekeredik bármerre, bármilyen irányban. Aztán érzékszervi vizsgálatok következtek. Különböző fényviszonyok köztött neki megy-e valaminek. Nem ment neki semminek. De mondtam, hogy azért nem írjuk be a 100%-t, mert akkor tuti, hogy nem kerülünk be.Viszont meglepő módon bejött a hiszti. Nem számítottam rá. Az eb kint maradt a tesztvezetővel, nekem kellett csak bemenni különböző fényerősségű szobákba. Elöször kíváncsian várta, mi lesz, majd berohant utánam. A 3. alkalommal bevágta a hisztit, elkezdett nyávogni, majd a pórázát a szájába véve, hangos nyekergéssel hisztizett. Ugyanúgy, ahogy Zsófikával is hisztizik. Nagyon meglepődtem. A tesztvezető lány is tanácstalanul nézte. Valszeg a hátsómba van nőve.
Hallásvizsgálaton is voltunk. A háta mögött különböző zajokat játszottak le, s azt nézték, hogy hallja-e, és a megfelelő oldalán reagál-e. Természetesen tökéletes volt az eb. Mentegetőzés képpen elmondtam, hogy már nem ébred fel, vagy nem hallja, mikor hazamegyek. Talán olyan mélyen alszik, vagy már nem jó a hallása. Még a végén nem kerülünk bele az Öreg Fiúk Csapatába.
Mikor ezeket a sorokat írom, itt szuszog mellettem a matracon. Egyenletesen, szépen, nyugodtan, rátéve az EEG készülék. Egyszer - kétszer megpróbálta leszedni a rátett tappancsokat, kütyüket, de aztán megunta. Elnyugodott,elbóbiskolt időnként, majd szépen bevágta a szunyát.
B-vel nem beszéltem több mint 2 éve. Máig nem tudom, hogy mi történt ott, s akkor, és ez a mai napig bántott. Sokszor eszembe jutott az eset mostanáig.
Egyik nap érkezett egy üzenet, hogy Tubuska nagyon beteg, max 6 hónapja van hátra. Kivették a lépét, s most kemó kezelést kap, s az üzenet lényege az volt, hogy ha el akarok tőle búcsúzni, akkor majd szervezzük meg. Vettem a telefont, s felhívtam B-t, aki 2 szipogás-hüppögés között próbálta néhány értelmes mondatban elmondani, mi van. Kemót kap, majd kettő után meglátják, mi van, hogyan tovább. A daganat a húgyvezetéknél van, tehát, ha a kezeléstől elzáródik, azonnal el kell altatni az ebet. Felajánlottam, bármi van, hívjon. Mégiscsak Tubuska.... Megállapodtunk, hogy majd személyes találkozó alkalmával elmeséli, mi történt. Végszavazva erre, rávágtam, hogy akkor azt is elmesélheti, hogy mi történt - kettőnk között. Az már rég volt, jött a válasz. De én tudni szeretném, mivel nekem fontos volt az egész. Ahogy ezt kimondtam, elszállt. Két évet kellett erre várnom. Most már nem érdekel, már nem akarom tudni, hogy mi történt. Most már útjára tudtam engedni úgy két év után. S ettől jobban érzem magam. Igen, aki menni akar, arra fel kell segíteni a kabátot. S ezt most megtettem. Elfoglalta a helyét a múltban. Egy ajtó itt bezárult, úgyan úgy ahogy az agilityben és mint a Hélia futtatóban. És arra is rájöttem, hogy nem akarok elbúcsúzni Bubustól. Maradjon úgy meg az emlékeimben, mint amikor utoljára láttam. Szépen, okosan és csalafintán. Ahogy ő volt a Bubus.
Minden hiszti nélkül itt maradt az anyunál. Gondolom, luxus szálloda színvonalú ellátásban részesült. Hazaértemkor azért hatalmas volt a boldogság, ugrálás, ölembe mászás. Aztán az élet ment tovább. Már nem voltam büntetésben 3 napig, mint régebben.
voltunk apuéknál. Új környezet, új kutyák, új társaság. Meglepő módon mindenkivel kijött. Senkit sem nézett ki magának, senkivel sem keveredett vitába. Öregszik? Bölcsül? Lanyhul? Ki tudja.
Volt ám nagy boldogság!! Esti séta volt a haverokkal. A rég nem látott Dömpivel, Mangóval, Lizával és Wylie. Kivirulva, nagy boldogságban rohangáltak körbe-körbe. Hiányzik neki a régi társasága. És szerintem hiányzik neki az edzés is. Jó volt, úgy az egész egyben. A hely, a társaság és maga sz edzés is. És hiányzik neki a tanulás. Emlékszem még azokra a téli hideg estékre, mikor boldogan fagytunk a pálya szélén. Sokan voltunk és jól éreztük magunkat. Még mindig felemlegetjük, hogy "Bezzeg a régi szép időkben..." :-)
Egy rövid párbeszéd a nappaliból:
Bemászhatok melléd? - kérdezte Panka egy téli délután.
Meg ne próbáld!!! - morgott csöndben Olivér.
Szokás szerint bunkó volt az esti sétán.
Egy kis francia bulldog 
iparkodott velünk szemben aranyosan gazdájával. Olivér már messziről zizegett, és hegyezte magát a kis kutyára. A srác maga mellé húzta a kiskutyát, és lábnál, rendezetten elhaladtak (volna) mellettünk, de nem így történt. Olivér ugrott egyet, hopp, keresztbe előttem, és szerencsétlenségére, lefejelte az ott álló fém hamutálat. A szemetes felborult, és közvetlen ráesett Kishapsira. :-) Azt éreztem, hogy jól megérdemelte. Jót nevettem, Ő meglepetten, szótlanul kocogott tovább mellettem.
Haverok, buli, sötét a Népszigeten. Rég nem látott haverok. Mind 30 kg felettiek.
Rohanás bele a sötétbe boldogan. Én meg pánikban, hogy elveszik, eltűnik, leesik, beesik stb.... Olivér!!!! Olivér, hol vagy???? Olivér!!???
De ennek több esze van mint nekem. Boldogan robogott a többiek után. Maradt a falkában. Falkatag. Az ősi ösztön, a falkába tartozás.
De biztos, ami biztos, kapott egy piros biciklilámpát, hogy a gazda megnyugodjon.
Épp, hogy kiértünk a kapun, meglátott a parkban egy szépen összesöpört kupac falevelet.
Még alig látszott a távolból a kupac, már kihívást érzett benne. Megállás nélkül vitatkozott vele, ordítozott a kupachoz kitartóan.
Egy darabig meglepetten pislogva türte, hogy a hónom alá kaptam, és a doki elkezdte lenyirogatni a körmeit rövidre.
Aztán a 3. lábánál elkezdett hisztizni, majd heves visításba tört ki. A doki vigyorogva nézte kezében a szerszámmal, hogy az eb rugkapálva visít, anélkül, hogy bármi történt volna.
Hát ez is Ő! Ilyenkor nincs nagy arca. :-)
v
olt ma a ligetben.
A narancseper fa termése potyogott le a fáról, és a fa alatt már legalább 25-30 zöld "labda" hevert. Messzíről tényleg úgy nézett ki, mint egy teniszlabda tenger :-)
Olivér is megcumizta ezt a látványt, és futás, bele a közepébe. Nagy boldogan futkározott az egyikről a másikra. Még rugdostam is neki, és szaladgált után.
Függőség. Egyre nagyobb nála.
Anyukámnál voltunk látogatóban.
Kicsi apró virsli karikák érkeznek ilyenkor a hűtőből a kutya szája felé. Gondoltam, addig kiviszem a szemetet. Olivér otthagyva anyut a virslikkel a kezébe, rohant utánam, nehogy itthagyjam.
Természetesen el voltam olvadva :-)
a fogak száma. Kihúzták az egyik első fogacskáját.
Nagyon büdős volt a szája, ezért elmentünk egy fogorvoshoz. Mert hogy van külön kutya fogorvos. Egész nap nem ehetett, ihatott, úgy kellett már menni. Megérkeztünk, megnézték, majd egy júj, hogy néznek ki ezek a fogacskák felkiálltás után belenyomták az altatót. Feküdt a vállamon, és ellenállt. Egy darabig. Aztán kókadt lefelé a fejecskéje, és ernyedt el a kis teste. Egy óra alatt kész volt, ébren adták ki. Imbolygott a saját lábán kifelé a rendelőből. Másnap szinte egész nap aludt. Nagyon mérges volt rám után még napokig.
szisztematikusan összehányta a lakást, majd még az egyikbe bele is feküdt. Mindezt éjszaka az ágy alatt. Míg az egyiket takarítottam, addig odahányt egy másik helyre gondosan.
Egyik este a tálcán lévő virslis nylonnal a szájában megpróbált elosonni, de megláttam. Állítólag otthon leette a ringló magot a tányérról. Még mindig várják, hogy hátha kijön belőle ...
Esti séta alkalmával ragaszkodott ahhoz, hogy egy kapuba bemenjen. Szerintem eltévedt, és azt hitte, az anyukám kapujában áll, és végtelenségig ragaszkodott az elhatározásához, hogy márpedig ő most ide bemegy.
Indulás sétára. Kimegy, odapisil a lakás elötti lábtörlőre, majd megfordul, és megpróbál beiszkolni a lábam mellett vissza a lakásba.
Jövünk hazafelé az esti sétából. Találkozunk a földszinten lakó Ősi Ellenséggel. A kapu üvegtábláján keresztül megy a két kutya között az acsarkodás. Majd ők ki, mi be. Balhé hegyek. Aztán megállunk és várjuk a liftet. Olivér áll, nézi az Ősi Ellenség ajtaját, és mormog magában, ugrásra készen. Lehet, hogy nem tűnt fel neki, hogy most ment ki a kapun, és felesleges állni a lakás ajtó előtt????
Monoszló. Esti etetés. Minden kutya megkapja az adagját a tálkájában. Macska a láthatáron. Olivér ordítozik. Addig Ms. Röfi odagurul, és megeszi Olivér táljából a kaját.