Szerelmem a Mazsola, bármit csináljon is. 

Pedig határozottan jól indult a kapcsolatunk. Hevesen udvaroltam neki, többször találkoztunk is személyesen, de szívesen tettem a szépet kerítésen keresztül is. Nagyon csinos kislány. Zsemlye színű, husis nőszemély.  Aztán egyik fejfájós pillanatában, elkapta a fülemet, átszakította a vékonyka cimpámat, ami vérzett eléggé. Jött a betadin és az aggódás. Így szerelmünk korlátok közé szorult, ritkábban engedélyezték a légyottjainkat. A végső elválást egy véletlen baleset okozta. A gazdám időnként próbált Mazsolával almázni, almákat dobálni neki labda helyett, de Mazsola egyik szemfoga egy heves pillanatban össztalálkozott gazdám alkarjával, s kitört a baj. Ügyelet, stb.... Ennek több következménye is lett. Az egyik, hogy eltiltottak minket egymástól. A másik, hogy kijött a Hatósági Bárki, s "megfigyelték" Mazsolát. Húúú, volt aggódás, telefonálgatás, hogy mi lesz most. De csak formalitás volt, Szerelmemnek nem esett bántódása. De azóta én csak akkor mehetek ki, ha Mazsola nincs kint. Viszont akkor odarohanok a kapuhoz, ő ott vár, s sirdogálok neki egy keveset.Tudom, hogy ő is szeret még, látom, ahogy néz engem a kerítés másik oldalán.