Elutaztunk ismét. A kutya imádta a helyet. Minden nap órákat sétáltunk a töltésen. Ismeretlen szagok, illatok, állatok hada minden egyes séta alkalmával. Azt a földöntúli boldogságot, amit lehetett látni a szemeiben. Fantasztikus volt. Most értettem meg igazán, hogy ez az ő…

Fárasztó napok voltak... Kezdődött azzal, hogy meglátogattuk Gabiékat Révfülöpön. Utaztunk a melegben, megérkeztünk, kaptunk finom ebédet, narancsos sült kacsát, és az asztal alatt akadt Olcsinak is néhány jobb falat. A nagy kertben mindenféle finom szagok, e-mailok. Csak olvasni kellett őket...…

  Edzésen Timi hozott 60 db teniszlabdát két nagy szatyorba. Minden kutya választhatott egyet.   Természetesen Olivér nyolc közül sem tudott választani.   Kipakolta a labdákat, és befeküdt közéjük boldogan. 

Egyik nap csontot kapott rágicsálni, és a legnagyobb meglepetésemre, nem tudta megenni. Kicsit nyammogott rajta, majd kiköpte, végül nem tudta elrágni. Olyan rossz volt látni. Mintha egy öreg kutya lett volna. 

  Vihar volt. Nagy vihar volt. Dörgött, villámlott, esett. Elsötétedett világ. Egyszer csak Olivér nem volt meg. Nem találtam sehol. Nem volt az ágy alatt, nem volt a helyén sem. Bent ült a gardróbszekrényben.