Nagy Ő velünk jött sétálni. Kiértünk a futtató elé ahol pechünkre ment a labdázás. Elengedtem mind a kettőt, hadd játszanak. Ment is a játék rendesen, elérkezett a záróra. Megbeszéltük, hogy a Fülcié az utolsó kör, mert szegény alig jut labdához a termete miatt. Megvolt az utolsó dobás, Fülci letelepedett a labdával, s boldogan rágicsálta. A Nagy Ő persze nem bírt magával, s azon mesterkedett, hogyan lehetne megszerezni azt a labdát. Fülci mellett Nagy ő, Nagy ő mellett Olivér, Olivér mellett Zsömi pásztázta a helyzetet. Pötyike teljes nyugalommal a távolból szemlélte az eseményeket. Feszült csend, mindenki állva várta az alkalmas pillanatot, míg Zsömike, a legkisebb, kiadta a vezényszót, hogy támadáááááááás, és Nagy Ő odaugrott Fülcihez és megpróbálta kiszedni a szájából a labdát. Fülci ezt nem hagyta, s némi vihar kerekedett a fiatalok között. Utólag kiderült, Fülci beleharaphatott Nagy Ő valagába, mert otthon vette észre a gazdi, hogy vérzik, erre Nagy Ő visítva lezavart néhány pofont Fülcinek, aki a döbbenettől csak nézett másodpercekig, majd ismét felül kerekedvén a helyzeten, a visító kisasszony buksijába is belemélyesztette a fogait. Míg folyt a csetepaté Olivér diszkréten odaugrott, lenyúlva a vita tárgyát, arrébb kotródott, hogy még véletlenül se legyen szem előtt. Aztán egy nagy sétával feloldottuk a helyzetet, s hazafelé már szent volt a béke a résztvevők között. 

  p1000827.JPG

Szerző: Kishapsi  2012.01.21. 21:57 komment

süti beállítások módosítása