Iskolába járunk. Azt hitte, ő lesz a legrosszabb és a legkezelhetetlenebb eb. De nem! Meglepődtem.... Egyáltalában nem volt rossz.

Első nap kezdetén két - három alkalommal beleszállt a balhéba, de inkább a csendőr szerepét töltötte be. Pásztázott körbe-körbe, mindig mindenhol ott volt. Percenként ellenőrizte a másik területen zajló eseményeket és kommentálta hangosan. Voltak ebek, akik kimondottan rá voltak cuppanva. Természetesen nem hagyta magát, de a második nap egyáltalában nem volt hajlandó kezdeményezni. 

Meglepődtem a ragaszkodásán. A fél szeme mindig rajtam volt: mit csinálok, hol vagyok, esetleg meg kell-e engem védeni??? Falkarohanáskor sose maradt el, bárhol is volt. Sőt, ha éppen közösségi életet élt, látszott, hogy rámordult a másikra: hagyjál, mennem kell, hív a gazdi. Nagyon aranyosan viselkedett, jó volt és szófogadó. Csinálta a feladatokat nagy élvezettel. A virsliket meg kimondottan élvezte. Sosem voltam jutifalat híve, futtatóban sem kaphatott, nem kunyizhatott. Itt meg aztán megjött a kánaán. Falatok egymás után.....  

Az elméleti oktatás után rájöttem, hogy egyáltalán nem egy rossz kutya, nagyon szeret dolgozni és jól fogunk együtt dolgozni. Szeret egy kicsit dominálni, de nem feltétlenül és csak egy kicsit némely helyzetben. 

Egyik este tanultunk farönkre hopizni. Nem értette, aztán a Tubus "megmutatta" hogy kell. Onnantól boldogan ugrált Tubussal fel-le. Egyszer az egyik, aztán a másik és fel-le, fel-le. Nagy volt a boldogság.