Messze, messze, nagyon messze a távolban voltam 10 napig. S egyáltalán nem hiányoztam... :-(

Ez döbbenettel hatott rám.

Érte mentem, egy kis ugrálás, egy kis nyüszi, aztán vissza játszani. Abszolút túlélő. Ha nem én, akkor más is pont olyan jó.... A jó oldalát nézve, nem fog belepusztulni sem a hiányomban, sem bánatába. Ez még jó is lehet, de azért nagy csalódást okozott.

Belakta magát vendéglátóinál, mintha teljesen otthon lenne. 

Hoztam neki egy labdát pufi fogóval. Rá sem nézett, s a mai napig nem játszik vele. Büntiben voltam és vagyok. Azóta nem jön fel az ágyra reggelente egy kis simiért, s egyáltalán nem ugrik fel mellém vagy a fotelben az ölembe. Hát ilyen kishapsim van nekem.  

Szerző: Kishapsi  2011.06.02. 19:05