Egyik este nem akarodzott a szófogadás. Robogott, futott, amerre látott, csak éppen rám nem figyelt. Esteledett, ilyenkor megjelennek a kis állatok, sokszor a sündisznók is. Akkor aztán meg megy mint az eszetlen. Szóval esteledett, s ment a falkával valami után, mint az eszetlen. Kiabáltam, ordítoztam, a nagy semmi. Látom, robog visszafelé a többiekkel, szólók neki: "gyere ide", erre kikerül és robog tovább......

Na több se kellett nekem..... Felemelt kézzel irányt mutattam neki, "takarodsz innen, keress magadnak más gazdát, ha nem fogadsz szót" felkiálltással elkezdtem elkergetni. Behúzta fülét-farkát, spurizott előlem riadtan. Úgy 10-12 m után, megállt, visszanézett, lefeküdt és elkezdett húsz centinként araszolni felém.  Majd mindenkit körbe udvarolt, aztán odasompolygott elém, háttal nekem dölt, s én természetesen megbocsájtottam. Hát ilyen egy gazda. De azóta, mintha egy kicsit szófogadóbb lenne.

Talán vagy mégsem??? :-)

 Az eset óta eltelt egy kis idő. S a "mégsem" válasz a jó. :-(

Újból megcsinálta velem, hogy nem fogadott szót, s ismét elzavartam tőlem. De mostmár fel sem vette. Arrébb robogott, s leült más elé, bebújt más gazda ölébe, s jött pár perc múlva, mintha mi sem történt volna.... 

p1020120.JPG

Szerző: Kishapsi  2010.08.04. 19:35