Nagyon okos és nagyon hamar tanul. Amihez kedve van, bármit, bármikor. Nagyon jó akar lenne, ez látszik rajta. Nagyon meg akar felelni. Az első naptól kezdve visszajön. Most már az első szóra, de kezdetben több kör volt. Kb. egy hónapig ment a maga feje után, megtette, amit meg akart tenni, de utána boldogan odajött.  Aztán szép lassan egyre szótfogadóbb lett. Még ma sem járunk, és sose fogunk, póráz nélkül járni, de már nyílt terepen elengedhető. Azt hittem, sose fog szótfogadni. Annyira furcsa volt a helyzet, annyira szokatlan, hogy sokáig teljes csődnek láttam a szófogadást. Aztán egyik napról a másikra meg akart felelni, szófogadó lett. 

Más kutyákkal kezelhetetlen néha. Első időben a futtatóban minden kutyát terrorizált. Mindig vitát, veszekedést szított a csapatban. Egy vizslával a mai napig "kerülgetik" egymást, bármelyik pillanatban képesek összeugrani. Rómeoval aranyosan megoldódott a helyzet. Lenyúlták egymás labdáját, szembe

lefeküdtek egymással és boldogan csócsálták a másikét. Innentől fogva szent a béke a mai napig.  Rómeo gazdája volt az első, akinek visszvitte a labdát, letette vagy legalábbis hagyta elvenni. Én nagyon sokáig jutottam el erre a szintre. 

A séta a mai napig egy "élmény" tud lenni vele. Utálja a fehér havanese/bolognese horgolt kutyákat. Ha meglát egyet az utcán, ugatva, acsarkodva próbálja elérni. Ha véletlenül eléri, letámadja hörögve őket.

Néhány gazda kikerül már minket, "jézus mária, jön Olivér" felkiálltással. Hát ez van. Sok mindent kipróbáltam, de még nem jöttem rá, ezt a helyzetet hogy finomítsam. A futtatóban a csapattársait már nem terrorizálja, őket már csak játékból gyűri.

Sokszor labdával a szájában megyünk sétálni, hangtompítóként üzemel. Amúgy minden labdát begyűjt. Van mikor kettő a szájában, egyen fekszik. Mind a gyerekek, a másiké mindig izgalmassabb. 

Szerelem a Panni, akinek gyűrött sharpei pofájába kapaszkodva futkároznak. Mindenkit távol tart Pannikától. Beáll, befúrja magát Pannika és a másik kutya közé.    

Szerző: Kishapsi  2010.03.25. 12:56