Vidéken voltunk a szokott helyünkön, a szokott macskák között. nevtelen_11.png

Nem értem én azokat a macskákat, tudják, hogy jövünk, miért nem mennek el otthonról. Így volt ez éjjel is. Mentünk haza az esti sétából. Nem elég, hogy sietni kellett, mert valamelyik kitalálta, hogy jön a vaddisznó. Hát na és. Jön, hát jön. Majd felvesszük vele a harcot. De nem, ezek rohantak hazafelé. Na uccu be a kapun, és ott voltak ÖK. Rondán, kövéren, nyávogva. Na gyerünk, most elkaplak. Rohantunk a sötétben, ő elől, én utána. De eltünk az orrom elöl valahova. Na közben még félre is léptem, tehát bicegten hazafelé. Ezek meg rajtam röhögtek. Hát szégyen az egész. Ráadásul még süketülök is. Már nem hallok meg mindent, mikor szólnak. Még jó, hogy nem hiszik, hogy szófogadatlan vagyok. 

Szerző: Kishapsi  2018.05.24. 19:07 komment

süti beállítások módosítása