Sokat jöttünk - mentünk a nyáron. Sok mindent történt. Az egyik ilyen esemény volt a Kápolnapusztai bivalyrezervátum. Megérkezéskor a kapuban lévő bivaly szoborral Olivér megállíthatatlanul ordítozott, ugyanúgy mint a rezervátumban rohangáló ürgéktől. Folyamatosan túrta a földet, robogott a szag után, de nem vette észre a bivalyokat. Majd az egyik bivaly megmozdult, elindult felénk, Olivér akkorát ugrott hátra, mint a rajzfilmekben, hogy majdnem feldöntött. Aztán boldogan ordítozott tovább. 

Voltak darazsas eseteink is. Egyszer belelépett, majd 3 lábon tipegett egy darabig nyalogatva azt, de volt, hogy addig üldözte a darazsat, míg elérte, s bekapta. Az meg jól belecsípett a pofájába. Úgy kellett onnan a fullánkját kiszedni. De semmiből sem tanul. Továbbra is üldözi a repülő rovarokat.  

Egyszer hazafelé nagyon-nagy vihar volt. Csak úgy esett, villámlott. Úgy félt a viharban, hogy összebújtak Pankával. Nem volt puffogás, mormogás. Csöndben, hang nélkül feküdtek szorosan összebújva. Bár azt hiszem Olivér félt csak, a Panka békésen aludt, hogy még a nyála is csurgott szegénynek. Aludt, pont úgy, ahogy a falunapon este, a karaoke alatt a bokor tövében. Mit neki hangzavar, zene, tánc, pia.... Elaludt boldogan az oldalára borulva.