Ezen a vidéken ezek a tyúkok kint mászkáltak a falu fő utcájában. Gondtalanul, háborítatlanul. Míg Olivér meg nem érkezett. Ezek a tyúkok hozzá voltak szokva a kutyákhoz, macskákhoz, csak a pesti hülye ebekhez nem. Olivér meglátta őket, és utánuk eredt, és kinézte magának az egyiket. A tyúkok, mivel nem gondolták komolyan a támadást, nem mozdultak. Egy darabig. De mikor Olivér lihegését a nyakukon érezték, uccu, futásnak eredtek. Az egyiknek, nem sikerült bemenekülnie az udvarba, Olivér beüldözte a vizes árokba. Szerencsétlen tyúk, ott próbált csapkodni a szárnyával, szembefordult Olivérrel. De addigra eme eb pofája már tele volt pöttyös tollakkal. Konkrétan azért engedte el a tyúkot, mert nem fért el több toll már a pofájában. Én csak azt láttam, hogy áll a tyúk mögött, és prüszkölve köpködi ki a tollakat a pofájából. Utolsó képem, hogy a szerencsétlen tyúk fejvesztve rohan a falu központjának irányába.