nevtelen4.png

Vidéken nyaralunk. A világvégén. Zsákfalu, annak is a szélén. Mellettünk a mező, a szőlős, az erdő. Esténként vaddisznó, őz, sündisznó és egyéb, más vadállat várható. Napközben meg a macskák jelentik az állandó ébrenlét egyik forrását. Ezért állandóan pórázon kell tartani. Csak a séták alkalmával lehet őt elengedni, azt is csak számára biztonságos, védett helyen. Itt minden veszélyes tud lenni számára. Kóbor kutya nincsen, a falubéliek meg csak ordítoznak a kerítés másik oldalán. Eszük ágában nincs kijönni onnan. Meleg van. Csak úgy becsületből. Viszont rengeteg a macska. Olivérből ilyenkor előjön az ősi ösztön. Eszetlenül menne utánuk. A háziak icipici pár hetes macskája próbált hozzá barátsággal közeledni, mint egy ismeretlen játszótárs felé. Olivér ugrott is rögtön, mire a kismacska, mint a rajzfilmekben, lábai négyfelé, a szőre szanaszét, és menekült. Nagyon cuki volt.

Séta folyamán egyfolytában szagol félig leeresztett farokkal. Tömény szagorgia. Ránézve lehet látni, hogy teljesen „másik világban” jár. Boldogan szökdécsel a szöcskék utána réten. Éjszakai séták folyamán szagot fogva egy sün után sikítva menne. Ez lenne az igazi élettere. Nemhiába mondták róla, olyan, mint egy határ menti utcagyerek.

Találkoztunk két este is igaz lovasokkal, igazi lovakkal. A hegyi úton jöttek le a lovasok, és mentek át a falun. Ahogy haladtak a fő utcán, úgy kezdtek el mély, öblös hangon ugatni a kutyák. Kivéve Olivért, kinek magas vékony hangocskájával szállt be a kórusba. Szemmel láthatóan élvezte, hogy tagja ennek a koncertnek. Magát kihúzva ugatott boldogan. Majd mikor megérkeztek ténylegesen a lovak, magából kikelve ordított, pórázát rángatva.

Van a faluban egy egy éves roti. Láttuk tavaly kicsinek is, tündéri volt. Hosszú farkú, kajla, és állítólag 65 kiló. És imádja Olivért a kerítésen keresztül. Nyűszög neki, nyalogatja, szemmel láthatóan tetszik neki. Olivér meg mormog természetesen a kerítés túl oldalán. És eljött a nap, mikor megfordul a kocka. J Sétálunk, Olivér peckesen sétál el oda-vissza a kerítés előtt. Az ebzet fekszik a lépcsőn, fel sem emeli a fejét. Olivér szabályszerűen zavarban van ettől, és beszagol, nézi Zeuszt meredten. 

Itt nem sokat hallani a „vidéki kutyaéletről”. A kutyák száma is minimális. Eddig 8 darabbal találkoztunk. Viszont a macska élet annál jobban látható volt számunkra. A háznál lévő 6, azaz hat darab macska közül legalább 5 lány. Tehát kiszámolható: évente kétszer, 3-4-5 kiscica. De nem kell kiszámolni. Ezeket a macskákat születésük után „elintézik”. Nem tudom, hogyan. Nem is akarom tudni. De véletlenül szemtanúi voltunk az esetnek. Két egymást követő napon születtek a kiscicák, és az anyjuk végignézte, hogy a kölkei az emésztőbe végzik. Biztos vagyok benne, hogy az állatok tudatában ez nem így áll össze, de látta, hogy a ház asszonya bemegy a fészerbe, kijön, és mire visszament a vackába, és már nem voltak meg a kölkei. De az ösztöneik működnek. Az eset után pár nappal láttam, hogy a pórul járt macska mama a valamelyik előző alomból meghagyott, most pár hetes, 1 darab, természetesen lány macskát szoptatta, mintha a sajátja lenne. Ivartalanítás nincs, mivel a macska fogyóeszköz, illetve a mostani szülő-nagyszülő generáció is így nőtt fel, ezt látta otthon. Tehát ez a természetes.

 

Szerző: Kishapsi  2016.08.10. 16:24 komment

süti beállítások módosítása